Presbiternek lenni nem díszállás, hanem szolgálat! Szolgálat Istennek és a gyülekezetnek. Legnagyobb dicsérete az, hogy – Isten munkatársaként – részt vehet Isten országának építésében. Nem azért presbiter, hogy valaki legyen, hanem azért, hogy valamit tegyen. Péter apostol így summázta a presbiterek feladatát: „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak.” (1Pét 5,2-3)
Gyülekezetünk 2017. november 5-én, az istentiszteletet követően tartja az egyházközségi főgondnok- és presbiterválasztást.
A vonatkozó egyházi törvények értelmében a jelenleg szolgálatban lévő presbiterek mandátuma folyó év végén lejár. A Választási Bizottság összeállította, a Presbitérium jóváhagyta a 2018-2023-as időszak presbitériumába jelöltek névsorát. Ezek a következők:
főgondnoki tisztségre: Holik Attila
presbiteri tisztségre: Bártfai László, Bártfai Gábor, Harza János, Holik Attila,
Kerekes Tamás, Nagy Jánosné Jusztin Ágnes, Siry Csaba, Siry-Fekete Annamária
pótpresbiteri tisztségre: Miklós Ferenc, Pintér József Gábor, Pintér József Gáborné
Kérjük tisztelettel gyülekezeti tagjainkat, hogy ne maradjanak távol gyülekezetünk elöljáróinak megválasztásától. Ne feledjük, hogy csak azok jogosultak szavazásra a választói közgyűlésen, illetve azok választhatók meg presbiternek, akik egyházfenntartó gyülekezeti tagok, s így felkerültek a választói névjegyzékbe is. A presbiterek választásánál ne a személyeket tekintsük, hanem az egyház érdekét. Válasszunk olyan gyülekezeti tagokat, akik rendszeresen látogatják az istentiszteletet, úrvacsoráznak, példás családi életet élnek, valamint egyházunk javára és épülésére készek önzetlenül áldozatokat hozni.
Tartsuk szívügyünknek a gyülekezet presbitériumának megválasztását, imádkozzunk együtt bölcs vezetésért, és vegyünk így is részt felelősen a gyülekezet építésében. Isten legyen ebben a mi segítségünkre!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Presbiter-jelöltek bemutatkozása
Bártfai Gábor vagyok, 1977-ben születtem itt, Csepelen. Tanulmányaim a kerületi zenei általános iskolában kezdődtek. Ezek után műszaki típusú közép- és felsőfokú képzésben vettem részt. Jelenleg műszaki létesítményfelelősi munkakörben dolgozom. 2010-ben megnősültem, egy kislányunk van, aki most 1 éves. Feleségem szintén a gyülekezet tagja.
A Csepel-Központi Református Gyülekezetbe édesapám révén kerültem, illetve kerültünk a testvéreimmel. Itt konfirmáltam, és az azt követő években az ifjúsági közösségbe kapcsolódtam be. Később több éven át jártam a Budapesti Egyetemi Gyülekezetbe, ahol a szerdai istentiszteleteken zenével is szolgáltunk: énekkarral és hangszeres könnyűzenével is. Egy éven át tisztségviselő voltam itt, amely a gyülekezet belső életével való foglalkozást, egy évre szóló elköteleződést, aktivitást jelentett.
Nagyjából 2011-től kezdünk el ismét a Csepel-Központi Református Gyülekezetbe járni. Örülünk az igéről szóló, tanítói jellegű istentiszteleteknek.
Bizonyos gyakorisággal az istentiszteleten zenei szolgálattal is részt veszünk.
Az utóbbi három évben a közösség iránti vágyunkat egy ún. házi csoportban is megéljük.
Szeretnék a gyülekezeti életben jobban részt venni, továbbá a szakmai ismereteimet a gyülekezet javára is fordítani.
Szeretném a házi csoportos közösséget is megtartani, továbbvinni, egymás hite által is épülni.
Az istentiszteleti zenei szolgálatot fontosnak tartom, szeretném ezt megőrizni a továbbiakban, hogy a gyülekezet örömére, áldására legyen.
Bártfai László vagyok. 1943-ban Budapesten születtem. A középiskola elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán tanultam tovább. Egy gépipari cégnél ipari mérőkészülékek és gyártóeszközök tervezésével foglalkoztam nyugdíjazásomig.
1975-ben költöztem Csepelre családommal. Ezt követően a Csepeli Református Gyülekezet tagja, majd presbitere lettem.
A gyülekezet életéhez kezdetben énekkari, majd rendszeres kántori szolgálattal, a presbitérium feladataiban való részvétellel és műszaki jellegű teendők elvégzésével igyekeztem hozzájárulni, és – Istentől ehhez további erőt kérve – szeretném folytatni ezt a jövőben is.
Harza János vagyok. 1974-ben születtem Nyírbátorban.
Egy éves koromban költöztünk Csepelre. 2000 óta vagyok a gyülekezet tagja, 2006-tól presbiterként vállalok szolgálatot, leginkább zenei téren, de szakmámból adódóan épület-állagmegóvás, -felújítás terén is igyekszem a gyülekezetben tapasztalataimat megosztani.
2008 óta Szigethalmon élek feleségemmel és három gyermekünkkel.
Hálás vagyok az elmúlt évekért, melyek rengeteg szolgálat és öröm forrásai voltak számomra. Az elmúlt 17 év során igyekeztem mindig szem előtt tartani, hogy kegyelemből élek minden nap, nincs semmim, amit ne kaptam volna, ezért ebben a szellemben szeretnék továbbra is Isten iránti hálával a gyülekezet életének építőköve lenni, Isten dicsőségére.
Holik Attila vagyok, Budapesten, Csepelen születtem 1963. március 7-én. Családommal Csepelen élünk.
A Csepeli Erőműben 1980 óta dolgozom, mint közlekedésgépész, illetve villamosművi kalorikus gépész.
Feleségemmel 1987. május 23-án kötöttünk házasságot. Két leánygyermekünk született házasságunkból, Renáta és Alexandra. Nagy örömünkre - megköszönve Istennek - két kisunokánk született: Bence 2005-ben és Fanni 2010-ben. Nagy öröm és boldogság családunknak a kisgyermekek születése és szeretete.
A gyülekezetbe 1996 óta járunk. Azóta folyamatosan rendszeres gyülekezeti életet élünk.
Külön köszönetemet szeretném kifejezni családom nevében is Szőke János, Szentgyörgyi János, Nagy Jánosné, Szántó Imréné és Dürgő Márta testvéreinknek és családjuknak, valamint Hamar Julianna lelkipásztornak és családjának a gyülekezetbe való beilleszkedésben, illetve keresztyén életünk útjának egyengetésében nyújtott lelki útmutatását.
1997-ben konfirmáltam, majd 1999-ben kértük az Úr áldását házasságunkra. 2017-ben Mátraházán a 30. házassági évfordulónkon erősítettük meg fogadalmunkat.
Feleségem és Renáta lányom 1999-ben, Alexandra lányom 2004-ben tett vallást hitéről.
2006. január 1-jétől presbiterként, 2012. január 1-jétől a gyülekezet főgondnokaként szolgálok a gyülekezetben. A gyülekezet életében igyekszünk aktívan részt venni, elsődlegesen a műszaki, takarítási és szervezési feladatokban.
Megtisztelő számomra a jelölés és a további szolgálatra való felkérés. Kicsit úgy érzem, talán meg sem érdemlem a bizalmat. Ugyanakkor reményt is ad, hogy lesz erőm és energiám segíteni a gyülekezetet. Úgy gondolom, ha az ember előtt vannak elvárások (kifelé és befelé tett fogadalmak), akkor könnyebben neki tud indulni a feladatoknak, és nem a kisebb erőt igénylő utat választja. Remélem, hogy hasznos tagja leszek a presbitériumnak, ha a mostani presbiterválasztásnál megtisztel a gyülekezet azzal, hogy újból az elöljárók közé választ. Az évek folyamán egyre világosabbá tette Isten számomra, hogy ez felelősség az emberek előtt is, de legfőképpen az én Uram előtt kell számot adnom az életemmel és a szolgálatommal.
Kerekes Tamás vagyok, 1981-ben születtem Kazincbarcikán, és ott is éltem 19 éves koromig. 1994-ben konfirmáltam a kazincbarcikai gyülekezetben. 19 éves korom után költöztem Budapestre, a tanulmányaim itt folytattam.
Egy mobilkommunikációs cégnél dolgozom 2003 óta, és jelenleg hatósági adatszolgáltatásokkal és adatvédelemmel foglalkozom.
2004-ben házasságot kötöttem, 2006-ban született meg kislányunk, Anna Dorka. Sajnos házasságom megromlott, így az felbontásra került.
2009-ben kerültem újra az Úr közelébe, megfogta a kezem, és Ő segített fel a földről és adott erőt a nehéz élethelyzetben. Ugyanebben az évben kezdtem el járni, és fokozatosan becsatlakozni a gyülekezet életébe. Eleinte az informatikai problémák megoldásában segítettem, aztán a gyermek istentiszteletek és a táborok körüli munkákba csatlakoztam be. 2013 óta a gyülekezeti híradó szerkesztésében is részt veszek.
Nagy megtiszteltetésnek tartom a jelölésem, és szeretnék a szolgálataimmal építeni. Építeni a gyülekezetet és az Úr útját.
Miklós Ferenc vagyok, 1947. március 29-én születtem Várasfenesen, Erdélyben. Két felnőtt gyermekem van és egy kisunokám. A foglalkozásom öntő, de már nyugdíjas vagyok.
2002-ben konfirmáltam a Csepel-Központi Református Gyülekezetben, azóta vagyok az egyház tagja.
Igyekszem segíteni az egyházi munkákban, például az úrvacsora osztásakor, az énekszámok kirakásában, harangozásban, a takarítási munkákban. Isten segítségével ezután is segítek.
Nagy Jánosné Jusztin Ágnes vagyok, Csepelen születtem és itt is élünk férjemmel és három gyermekünkkel, akik 19, 25 és 26 évesek. A legnagyobb gyermekünk bölcsész, a középső a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikációs- és Médiatudományi szakán mesterképzésben vesz részt, a legkisebb az ELTE kémia szakos hallgatója. Mindhárman itt a gyülekezetben nőttek fel.
26 éve járok a gyülekezetünkbe, 4 évig voltam iratterjesztő, közel 10 évig segítettem irodai feladatokban. Közben Isten elhívott a gyermekek közötti szolgálatra, vasárnapi gyermek istentiszteletek tartására, gyermektáborok megszervezésére, vezetésére. Ezzel párhuzamosan a mamakör hűséges tagja voltam, aminek a vezetését Isten rám bízta Kéri Tamásné Rozika érkezéséig. Jelenleg presbiterként (missziói gondnokként), a gyülekezet gyerekmunkásaként és a pénzügyi-számviteli területen szolgálom Istent a gyülekezetünkben.
Megtiszteltetésnek veszem a gyülekezet bizalmát, hogy presbiter lehettem, és hiszem, hogy minden feladatomra a mi Urunk Jézus Krisztus tett alkalmassá, és ezután is Tőle kapom feladataimat a szolgálatban.
Pintér József Gábor vagyok, 1954.06.06-án születtem Budapesten. 2013. május 19-én konfirmáltam a Budapest–Csepel-Központi Református Egyházközség gyülekezete előtt.
Szakmám villanyszerelő, de ennek ellenére hosszú évtizedeket dolgoztam a műanyagiparban, mint beállító lakatos, majd művezető. A sokszor három műszakos munkarendben elfáradva vállaltam fel a recepciós-vagyonőr szolgálatot. Ez év végén nyugdíjba vonulok.
1979. augusztus 11.-e óta házasságban élek. Két gyermekünk született: Ágnes és Gábor. Év végére várjuk harmadik kislány unokánkat.
Ebbe a református gyülekezetbe 2011. év eleje óta járok feleségemmel. 2011-ben személyesen megtapasztaltam Jézus Krisztus hatalmát, kegyelmét, és megéltem szabadító erejét.
Gyülekezeti tevékenységeim:
- táboroztatásban szállítási feladatok vállalása
- kisebb karbantartási munkálatok elvégzése
- idős testvérek istentiszteletre szállítása
- gyülekezeti hétvégén való részvétel
- eseti munkálatok pl. takarítás
- és minden, amire lehetőségem nyílik
Pintér József Gáborné vagyok, 1956.02.06-án Takáts Ágnesként születtem Budapesten. 2013. május 19-én konfirmáltam a Budapest–Csepel-Központi Református Egyházközség gyülekezete előtt.
Könyvelőként mentem nyugdíjba 2011 őszén a „nők 40 éves” nyugdíjazási lehetőségével.
1979. augusztus 11.-e óta házasságban élek. Két gyermekünk született: Ágnes és Gábor. Év végére várjuk harmadik kislány unokánkat.
2011-ben megtapasztaltam Jézus Krisztus mindenekfeletti hatalmát, hogy csak Ő az Úr. Isten szava-igéje által új életvezetést kaptam. Hívő emberként istentiszteletre 2011 óta járok férjemmel ebbe a református gyülekezetbe.
A gyülekezeti életben tevékenyen részt veszek:
- táboroztatásban: sütemény készítése, takarítás
- alapítványi könyvelés
- segítségnyújtás testvéreknek
- ügyintézés a gyülekezet számára
- gyülekezeti hétvégén való részvétel
- eseti munkálatok pl. takarítás
- és minden, amire lehetőségem nyílik
Siry Csaba vagyok, 2012 szeptembere óta járok aktívan a gyülekezetbe.
Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. Nekem ez egy teljesen új élmény volt, ezelőtt csak tárgyilagosan hallottam Istenről, sosem értettem az igazi valóját. Számomra a kereszténység egyenlő volt pár kötelező furcsa szokással, aminek semmi értelmét nem láttam. Mindig próbáltam a lelkiismeretemre hallgatni, de csak később értettem meg, hogy mi is van emögött. Mindig Isten vezetett az utamon, csak nem vettem észre. Ezért is hálás vagyok, hogy nem hívőként is terelgette az életemet a jó irányba, míg végül ide nem jutottam.
Diákként sokszor gondolkoztam az életem értelmén, de mindig csődöt mondtam a válasz megtalálásakor, mert egyedül szerettem volna mindent véghezvinni. Rá kellett jönnöm, hogy egy ember kevés, de még sok ember is, Isten nélkül.
A konfirmációi felkészülés alatt sok olyan dolgot tudtam meg, ami egyáltalán nem ellenkezett a világnézetemmel vagy a belső érzéseimmel.
Jelenleg programtervező informatikusként dolgozom, szabadidőmben a gyülekezeti gépek karbantartását is igyekszem végezni. Feleségemmel a gyermekjátszóban és a nyári táborokban szolgálunk.
Siry-Fekete Annamária vagyok, 1991 óta Csepelen lakom.
Szüleim 1988-ban, születésemkor református hitre kereszteltek Dömsödön, anyukám szülőfalujában.
Amikor második osztályos lettem, hittanra jelentkeztem az általános iskolámban. Szerettem ezeket az alkalmakat, gyermekként érdekeltek a „szép történetek”.
Nagymamám hite indított el az úton Jézus felé, vele olvastam először a Bibliát, amit kölcsön is adott a nyári táborok idejére.
A konfirmációi, majd az érettségi vizsgám után gyógypedagógiát tanultam az ELTE-n, és ezzel nagyjából egy időben kapcsolódtam be a gyülekezeti gyermekmunkába: 5 napos klubban tanítottam; ezt éreztem magamhoz közel állónak.
Egyetem után a Vakok Óvodájában helyezkedtem el délutános óvónőként, majd ugyanitt alsós tanítónőként. Jelenleg a hetedik évemet töltöm ott, első osztályban tanítok. Idén kezdtem el az ELTE tanító szakon is tanulmányaimat.
A gyülekezetben a nyári napközis és ifi táborokban, valamint a vasárnapi gyermekjátszóban tartunk alkalmakat férjemmel.
2013 nyarán együtt jutottunk hitre, ősszel hivatalosan is összeházasodtunk. Együtt végeztük a Biblia Szövetség képzését, ami sok szempontból hasznosnak bizonyult, rengeteg beszélgetéstémát és persze alapvető értékeket adott nekünk – kiegészítve a gyülekezeti igehirdetéseken kapottakat.
Pótpresbiterként örömmel élem meg a testvérekkel való közösséget, és várom, hogy Isten milyen feladatokat bíz még rám a jövőben.
