2012. május 28.

A Pünkösd hétfőt idén rendhagyó módon a Családi Nappal összevonva ünnepeltük, így az egész napot együtt tölthettük. Ezúttal nem a Rákóczi kertben, hanem a gyülekezeti teremben gyűltünk össze, istentisztelet után. Kicsik és nagyok együtt játszottak a családi vetélkedőn, mialatt a konyhában kotyogott a jó fekete, halkan folyt a beszélgetés, és titokban fogyott egy kis süti is…

Ebéd előtt énekkel is dicsőítettük Istent a Dicsőítő zenekar vezetésével, majd a bográcsban főtt babgulyást és a házi süteményeket a kertben költöttük el jó társaságban és nagy melegben. Sokan voltunk, régen látottak és gyakran megfordulók egyaránt. Talán ez az ebéd rész tűnt rövidnek, mert még annyi mindenkivel lehetett volna beszélgetni, akiknek örültünk. Ráadásul ezen a napon ismertem meg egy kedves házaspárt és a kislányukat, akikkel épp csak elkezdtünk beszélgetni.

Mégis érdemes volt felállni az asztaltól, és későbbre halasztani a folytatást, hiszen Csépe Andrea misszionárius előadását nem hallgathatjuk minden nap. Nagyon érdekes, képekkel is tarkított beszámoló volt közvetlen légkörben. Helyenként megdöbbentő élethelyzetekről számolt be, s közvetlen tapasztalatait egészen közel hozta hozzánk.

Ez után Greizer Miklós és Zsófia várta a fiatalokat a pincében, hogy a szerelemről beszélgessenek, pontosabban „A szerelem és tisztaság ajándéká” - ról. A már hagyományossá vált kézműves foglalkozások sem maradtak el a programok közül. Hamar elrepült a nap, s pakolni kezdtünk, de az is olyan jó hangulatban telt, hogy cseppet sem bántuk.

Úgy emlékszem, tavaly azzal zártam ezt a kis beszámolót, hogy de kár, hogy csak egyszer van ilyen egy évben. Ez ugyan nem változott, azonban egyre többször van ilyen jó hangulat nálunk, amikor nem az órát nézzük istentisztelet után, hanem szívesen maradunk még beszélgetni.

Bártfai Ildikó