Ifjúsági tábor beszámoló 2012

2012. augusztus 20-24., Tahitótfalu

Az ifi tábor Tahitótfalun, a Fasori Református Egyházközség „Isten táborában” volt. Hétfő délután érkeztünk meg, és elkezdtünk berendezkedni, elfoglalni a szobáinkat. Délután csapatépítő játékon vehettünk részt, Rozika néni vezetésével.

Minden nap este 7 órakor vacsoráztunk, 8-kor pedig esti áhítat volt, amit hétfőn Tamás bácsi, majd a hét többi napján egy-egy ifis tartott. Fél 11-kor mindenki nyugovóra tért.

Kedd reggel a fél 8-as zenés ébresztő után reggeliztünk, majd 9-kor közös éneklésre került sor. Minden nap 10 órakor volt áhítat, utána pedig három csoportban, korosztály szerint beszélgethettünk az Igéről. A hét témája a „Szabadság vagy függetlenség” volt. Kedden az Istennel való függésről volt szó: nagyon fontos, hogy minden nap „függésbe” kerüljünk Istennel, mert bármi történik majd a napunkon, mindig lesz Kihez odamenni, és békességet, vezetést kérni. Ebéd után lovas kocsival mentünk Kisorosziba. Az egyórás út nagyon hangulatosan telt. Kisétáltunk a Szentendrei-sziget legvégére, ahol csodálatos a kilátás a Dunakanyarra és a visegrádi várra. Azt is megnézhettük, hogyan fürdenek a lovak a Duna vizében. Egy nagyon szép délutánt tölthettünk el ott. Visszafelé, mikor már nagyon éhesek voltunk, vendégül láttak minket a nagyszüleim nagyon finom lángossal. A lovas kocsi értünk jött és visszautaztunk a táborba. Este Ákos a Szentlélekről és az Istennel való kapcsolat fontosságáról beszélt.

Szerdán az áhítat arról szólt, hogy ha valamit elrontunk, elbukunk, de Istennel újra kezdhetjük, Ő ad új lehetőséget és megbocsát. Fontos, hogy a hitben való fejlődésben mindig egy „szinttel” tovább jussunk. Szabadidőnkben röplabdáztunk, jókat beszélgettünk. Délután átmentünk Vácra fagyizni, majd a táborban Igeháborúztunk: két csapat volt és két menet, a zászlót kellett megtalálnia a támadó csapatnak, úgy, hogy közben figyelni kellett, mert ha a védekező csapatból valaki leolvasta az Igehelyet a játékos fejéről, kikereste a Bibliából és hangosan felolvasta, kiesett az illető. Nagyon élvezte mindenki a játékot. Este Mózi egy számára fontos Igét osztott meg velünk: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Nem baj, ha erőtlenek vagyunk, mert Isten ereje mindennél nagyobb, és Ő erőt ad minden terhünkhöz. Az Ő ereje által lehetünk erősek.

Csütörtökön a kiscsoportos beszélgetésen a párkapcsolatról beszélgettünk, a határokról, mi az, ami tetszik Istennek, mi az, ami nem. Egy nagyon jó beszélgetésünk lehetett, Rozika néni is megosztotta, hogyan ismerkedett meg a férjével, Tamás bácsival. Délután Visegrádra mentünk, ahol először megnéztük a királyi palotát és a kertjét. Utána túra következett: fel a visegrádi-hegyre. Ez kinek nehezebb, kinek könnyebb volt, de a végén mindenki felért a hegyre és pihenésképpen bobozhattunk egy jót. :) Mindenki nagyon élvezte. Este vacsora után áhítatot tartottunk: Zolival a szeretetről beszélgettünk. Mindenki elmondta, hogy számára mit jelent a szeretet. Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz vissza. Esténként még arra is volt lehetőség, hogy megmutassuk, hogy ki mit tud. Így láthattunk egy színdarabot és egy csoportos mutatványt, egyszerű műanyag poharakkal. Éjszaka még sétáltunk a Duna-parton.

Pénteken ismét Isten Igéjét tanulmányoztuk, majd ebéd után mindenki elmondhatta, hogy mit jelentett neki a tábor, és mindenki választhatott egy neki kedves éneket, amit közösen elénekeltünk.

Szerintem mindenki épült lelkileg és egy nagyon jó közösség alakult ki. Nagyon jó hangulatban telt el az egész hét. Akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a tábor, és köszönetet mondunk nekik:

Tamás bácsi, Rozika néni és anyukám.

Káté Eszter

 

Az oldallal kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat várjuk erre a címre: i n f o @ r e f c s e p e l . h u